Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni. Ezek a fogalmak jutnak eszembe, amikor József történetében arról olvasok, hogy Egyiptomban a hét bő esztendő idején József összegyűjtötte és félretette a felesleges, illetve a bőség miatt el nem fogyasztott gabonát. A hét szűk esztendő idején a félretett gabona emberek tömegeit mentette meg az éhenhalástól.
Amikor
Jézus kenyérszaporítással megvendégelte az ötezer embert, a kenyér
maradékokat összegyűjtette tanítványaival. Tizenkét kosár telt meg így! Jézus
megbecsülte a maradékot.
Rúth Boáz mezején összeszedte az aratáskor elhullott
gabonamagokat, így biztosítva a megélhetést maga és anyósa számára. A
szedegetés közben, „mellesleg”, férjet is talált J.
Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni, nem pazarolni.
A Bibliában, ezt az alapelvet látom megjelenni. Amikor anyagilag jól megy
sorunk, gondoljunk arra, hogy jöhetnek szűkebb idők is, és bánjunk bölcsen a
javainkkal. „Nem örökkévaló a gazdagság”, olvassuk Péld 27,24-ben.
A mag a Bibliában Isten Igéjének a jelképe is. Ha Istentől kapunk kijelentést, becsüljük meg. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened”, olvassuk Zsolt 119,11-ben. Mária szívében forgatta a hallottakat (Luk 2,19). Szellemileg szűk esztendőkben táplálhatnak azok a kijelentések, amiket Istentől kaptunk a napfényes időszakokban. A „mag”, az ige megbecsülésének másik módja, hogy elvetjük mások életébe: hogy hirdetjük, szóljuk az Isten szavát. Az elvetett ige-mag tud csak gyümölcsöt teremni.

