Egyszerre egy

Jézus példázatát olvasva (Máté 25,31-46), ma az „egy” szó emelkedett ki számomra, „a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb (az emberek értékelése szerint – AMP fordítás) atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg”.

Talán nem tudunk tömegekre hatással lenni… de Jézus szemében elég az is, ha egy emberrel jót teszünk. Egyszerre egy emberrel… aztán később talán még egy emberrel. Philip Yancey írja, „Nem tehetünk mást, mint hogy keresünk egy embert, akin segítünk, és akinek átadhatjuk Isten szeretetét, majd keresünk még egyet, s aztán még egyet.”

Itt Jézus szükségek (testi, lelki) betöltéséről beszél. Amikor egy éhezőnek, szomjazónak enni adunk, egy jövevényt befogadunk, egy meztelent felruházunk, egy beteget vagy foglyot meglátogatunk.

Mindkét tábor – Jézus jobb és bal keze állók is – szinte „öntudatlanul” tették amit tettek, hisz azt kérdezik, hogy „mikor láttuk volna, hogy…” Mintha meglepetésként érte volna őket az utolsó napon az ítélet.