A napokban egy parkban sétáltam, és megcsodáltam a szép fákat, fenyőket. Volt egy magas fa is, aminek a közelébe érve láttam, hogy a törzsén néhány tőből levágott oldalág helye látszik. Mint beforrott sebhelyek látszottak a nyomok. Később több ilyen fával is találkoztam.

A Biblia több helyen is hasonlítja életünket a fákhoz. Arra gondoltam, hogy sokszor a mi életünk sem tökéletes… mondhatnánk, a legtöbbünk élete nem az. Talán elvesztettünk egy szerettünket, Apa vagy Anya nélkül nőttünk fel, vagy valamilyen hiánnyal élünk. A veszteségek nyomai jelen vannak lelkünkön, mint beforrt sebhelyek. De a fa ezzel együtt teljes életet él, és betölti a funkcióját. Hűst ad, fészket rakhatnak rajta a madarak, gyümölcsöt terem. Áldás hogy van.

Ha engedjük, Isten meg tudja gyógyítani sérüléseinket… még ha sok idő kell is hozzá. Az, hogy élhetünk, ajándék Istentől, egy nagyszerű lehetőség. Mint a fa, zöldellhetünk és lehetünk áldás. Mindannyian céllal és okkal vagyunk itt a földön.