Olvastam, tetszett:
"Ülünk a megterített asztal mellett, beszélgetünk. Arról, hogy egy közösségben minden embernek megvan a maga feladata. Senki sem felesleges. Mindenki pótolhatatlan. Talán én fogalmazom meg, de nem ez a fontos, mert vannak gondolatok, melyek csak a másokkal való eszmecserében születnek meg, egy hosszú, délbe nyúló reggeli végén, morzsák, összegyűrt szalvéták s üres kávéscsészék felett:
a legfontosabb emberi szolgálat a jelenlét szolgálata.
Nem a beszéd, a szónoklás vagy az írás szolgálata.
Nem az emberek vagy angyalok nyelvén való szólás szolgálata.
Nem a prófétálás, nem a hegyeket elmozdító hit, nem az adakozás, nem a végsőkig való odaadás szolgálata.
A legfontosabb szolgálat sokkal emberibb. Egyszerűbb. Sokkal kézzelfoghatóbb és - látszólag - jelentéktelenebb.
A legfontosabb ajándék: a jelenlét. Egyszerűen csak lenni akkor is tudok, ha ennyire fáradt vagyok, mint ma reggel. Akkor is, ha semmi nagyszerűvel nem szolgálhatok.
Itt vagyok. S ez elég. Olyan kevésnek tűnik. Nehéz elhinni, pedig igaz, hogy valóban ez a legtöbb, amit adhatok." (Prodán Márta, 2022.08.05)
