Vigasz

„Azzal vigasztaljatok, hogy meghallgattok figyelmesen! Engedjetek engem is beszélni, s várjátok ki türelmesen, míg befejezem.” Jób 21,2

Egy szenvedő ember számára vigasz az, ha kibeszélheti magát, ha valaki megértő módon végighallgatja.

Egy pszichiáter ismerősöm mesélte, hogy volt egy páciense, aki a beszélgetés végén, nagyon megköszönte neki a segítséget. Csodálkozott, hogy mit is köszön ez az ember, hisz semmit, de tényleg semmit nem tudott mondani a hallottakra! „Nekem óriási segítség volt az, hogy elmondhattam, és te figyelmesen végighallgattál”, mondta az illető.

Semmi kincsét

„Az ember ha meghal, semmi kincsét nem viheti magával, dicsősége nem száll le utána”, ezt olvassuk Zsolt 49,17-ben.

Semmi kincset, anyagiakat, vagy emberi elismerést, hírnevet nem vihetünk magunkkal. Amit mégis elviszünk, az a személyiségünk, jellemünk, akikké váltunk az életünk során. És még valamit. Jel 14,13-ban ezt olvassuk: „Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg… mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”

Mindaz amit Isten iránti engedelmességből, az emberek iránti szeretetből, tiszta indítékkal teszünk, Istennél jegyezve van. Tetteink egyszer nyilvánvalóvá válnak és akkor majd olyan jutalmat kapunk, amit egy örökkévalóságon át élvezhetünk.

Ezért megéri, nem másokra figyelve, vagy irigykedve, a saját „pályánkon” maradni és kitartóan tenni a jót.