Thursday, 12 December 2019

90. zsoltár


„Isten nem azt várja el tőlünk hogy sikeresek legyünk, hanem hogy hűségesek.” (Teréz anya)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A 90. zsoltár első fele arról szól, hogy az élet milyen múlandó, milyen gyorsan elszáll, és nagyobb része „küszködés és szenvedés” (1-11. v.). Kissé lehangolónak tűnik.

Mit lehet erre mondani? Mit tegyünk?

A zsoltár második felében, az író néhány kérést tár Isten elé, amiben válaszokat találhatunk.
·         Bölcsességet kér. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” (12. v.). Mit is jelent a bölcsesség? Bölcsesség, szerintem, többek között az, amikor a múlandóság tudatában, jól kihasználjuk az időnket, jól kihasználunk minden egyes napot. Amikor Istenre figyelve tudjuk, de legalább is érzékeljük, hogy mi a helyes, és meg is tesszük azt.
·         Aztán örömöt kér Istentől (13-15. v.). „Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk” (14-15. v.). Ki ne szeretne boldog lenni? Örömmel élni napjait? Az örömöt és boldogságot Istentől várja, elsődleges forrását Benne látja. És persze mindabban a jóban és áldásban, ami Ő ad.
·         Aztán azt kéri, hogy „Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon”. Vagyis kéri, hogy életében legyen látható Isten ujjlenyomata. Életvitelünkben, tetteinkben mutatkozzon meg a hitünk. Ahogy egy Pintér Béla dal szövege mondja, „hadd lássák mi van a szívedben, hogy te igazán hiszel az Istenben”. Áldás az, ha fizikai vagy szellemi értelemben vannak utódaink. És milyen jó, ha pozitív befolyással tudunk rájuk lenni, és az ő életükben is megjelenik Isten munkája, dicsősége!
·         Végül, ismételten azt kéri, hogy „kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá” (17.v.). A munka áldás, nagyszerű lehetőség. Alkothatunk, létrehozhatunk valamit, valami áldássá válhat kezeink között. Keresnünk kell, hogy mi az a feladat, munka, amit Isten ránk akar bízni. Mert ami Ő bíz ránk, és amit megfelelő indítékkal, és szeretettel végzünk (legyen az akár csak egy „szürke” házimunka), csak azt tudja megáldani, maradandóvá tenni. J




No comments:

Post a Comment

A napokban egy parkban sétáltam, és megcsodáltam a szép fákat, feny ő ket. Volt egy magas fa is, aminek a közelébe érve láttam, hogy a törzs...