Az ostoba

„Az ostoba nem hallgat senkire, egyre a saját gondolatait mondja” Péld 18,2

Beszélgettél már olyan emberrel, aki mellett nem jutottál szóhoz? Vagy ha igen, szinte meg se hallotta amit mondtál? Az ilyen ember önmagával van eltelve.

Az ostoba ember* egyik jellemzője, hogy egyre csak a saját véleményét, gondolatait mondja, és nemigen figyel oda másokra.

Pedig Isten 2 fület és egy szájat adott nekünk. J A másik meghallgatása, megértése (még ha nem is értek vele egyet), bölcsességre vall. És olyan sok esetben tanulhatunk a másiktól, gazdagodhatunk egymás által!

Tanuljunk meg nyitott füllel és szívvel odafordulni a másik emberhez.

* Az „ostoba” vagy „bolond ember” kifejezést sokszor használja a Példabeszédek könyve, mint egy gyűjtőfogalmat. „Bolondok” azok, akik „gyűlölik az ismeretet” (1,22) és mindenféle korrekciót (12,1), akik „gyorsak a veszekedésre” (20,3) „akik egész indulatukat szabadjára eresztik (29,11), akik önelégültek (1,32) és akik inkább magukban bíznak (28,26), mint Istenben (14,1)...

Kisvirág

Egy erdős területen sétáltam egyszer és megláttam azokat a nagyon apró, gyönyörű kis virágokat. Alig lehetett észrevenni őket. Némelyik egészen rejtve volt… a fűben... vagy egy-egy szikla mögött.

„Uram miért ide teremtetted őket, ahol senki sem látja,” kérdeztem. „Én látom őket,” válaszolta Isten.

Talán te is úgy érzed, hogy egy szikla mögött vagy, és senki sem vesz észre. Nem tudod, hogy van-e egyáltalán értéked.

De Isten lát! Értékes vagy. Még ha egyedül az Ő örömére léteznél is…

Joyce Meyer nyomán

„Jelentéktelen dolgokra emlékszem kristálytisztán. Például egy apró, tökéletes szépségű fehér virágra az erdő mélyén, elrejtve egy bokor árnyékában, mely ugyanolyan gyönyörűre nyílt volna akkor is, ha senki sem veszi észre, példázataként az önmaga ünnepét megélő létnek, mely független mások csodálatától vagy bírálatától.” (Prodán Márta)