Egy erdős
területen sétáltam egyszer és megláttam azokat a nagyon apró, gyönyörű kis virágokat.
Alig lehetett észrevenni őket. Némelyik egészen rejtve volt… a fűben... vagy egy-egy szikla mögött.
„Uram miért
ide teremtetted őket, ahol senki sem látja,” kérdeztem. „Én látom őket,”
válaszolta Isten.
Talán te is
úgy érzed, hogy egy szikla mögött vagy, és senki sem vesz észre. Nem tudod,
hogy van-e egyáltalán értéked.
De Isten
lát! Értékes vagy. Még ha egyedül az Ő
örömére léteznél is…
Joyce Meyer nyomán
„Jelentéktelen
dolgokra emlékszem kristálytisztán. Például egy apró, tökéletes szépségű fehér
virágra az erdő mélyén, elrejtve egy bokor árnyékában, mely ugyanolyan
gyönyörűre nyílt volna akkor is, ha senki sem veszi észre, példázataként az
önmaga ünnepét megélő létnek, mely független mások csodálatától vagy
bírálatától.” (Prodán Márta)
No comments:
Post a Comment