Isten nem azt kéri tőlünk, hogy igazságosak legyünk, hanem hogy irgalmasok – néhány napja hallottam ezt a gondolatot egy igehirdetésben. Megfogott.

Az emberi kapcsolataimban, nem az én dolgom a másik ember felé az „igazság szolgáltatás”. Ezt jobb, ha Istenre hagyom. Az én dolgom, hogy irgalmas legyek. „Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté 5,7).

„Ha több könyvet olvasunk, több képet nézünk meg, több zeneszámot hallgatunk meg, mint amennyit meg tudunk ‘emészteni’, az ilyen falánkság eredménye nem a kiművelt fő, hanem a fogyasztói magatartás lesz. Amit olvasunk, megnézünk és meghallgatunk, azonnal elfelejtjük, s nem marad több nyoma mindennek, mint a minapi újságnak” (W.H. Auden)

A kevesebb néha több. Fontos megemészteni, megbecsülni, megjegyezni az értékes gondolatokat, a tapasztalatokat, tanulságokat – különösen, amiket Isten igéjéből értünk meg. Időre, emlékezetre van szükség, hogy a jó gondolatok, ismeretek beépüljenek a szívünkbe. Máriáról azt olvassuk, hogy a hallottakat „megőrizte, és forgatta a szívében” (Lukács ev. 2,19). Így tudnak a jó gondolatok hatást kifejteni bennünk, változtatni.