Homérosz írja, hogy amikor nem hangzik el a gondolat, a szavak szárnyatlanok maradnak, ám ha elhangzik a gondolat, akkor szárnyassá válik.

A kimondott szavaknak utóélete van, „szárnyakat kapnak”. Úgy gondolom, különösen igaz ez Isten szavára. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12).

Ezért fontos, hogy ne maradjanak bennünk azok a szavak, amiket ki kellene mondanunk, mert üzenetté válhatnak valakinek: akár egy bizonyság, egy ige, bátorítás, dicséret…

Többször hallottam, hogy egy-egy bizonyság amikor elhangzott, hatástalannak tűnt, vagy akár ellenállást is váltott ki, de… évekkel később mégis gyümölcsöt hozott. Az élő ige megragad a gondolatokban, munkát végez, és hatást vált ki.