Aki őszintén válaszol

„Aki őszintén válaszol, az az igaz barátod” (Péld 24,26 egyszerű ford.)

„Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.” (Péld 24,26 Károli ford.; A csók abban a kultúrában a szeretet, odaadást, őszinteség, elkötelezettség, tisztelet jele volt.)

Valaki egyszer azt mondta, hogy „az őszinteség a legszebb ajándék amit a másiknak adhatunk”.

Az a helyes, amikor azt mondjuk, ami a szívünkben van, és nem azt amit a másik hallani akar, vagy esetleg amivel jobb színben tüntetjük fel magunkat. Jézus azt mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem” (Mát 5,37). Tehát mondjuk azt, amit valójában gondolunk, ami a szívünkben van. Nem mindig könnyű őszintének lenni. Nem mindig könnyű vállalni a véleményünket.

A képmutatás azt jelenti, hogy más képet mutatunk magunkról a szavainkkal, viselkedésünkkel, mint akik valójában vagyunk. Ezzel félrevezetjük a környezetünket.

Őszinteségünkkel megtiszteljük a másikat, és magunkat is. Érték az, amikor a beszédünk egyenes, őszinte, egyszerű, amikor mi magunk „átlátszóak” vagyunk.

Jelenőséggel bír

„A görög és római istenek nemigen törődtek azzal, mit művelnek egymással az emberek a földön. Az antik világ szerint az életben az történt „odalent, ami odafönt”. Ha Zeusz megharagudott, villámlott az ég.

A keresztyénség megfordítja a képletet: mindannak, amit teszünk végső soron örök következménye lesz. Az angyalok örvendeznek, ha egy bűnös megtér. Ha valakinek egy pohár vizet adunk Jézus nevében, a menny épp olyan áldozati ajándékként fogadja, akár egy gyönyörű szonettet vagy dicsőítő éneket. A Bibliából sugárzik a bizonyosság: az élet minden pillanata jelentőséggel bír.”
(Philip Yancey)

Jöjjetek énhozzám...

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Máté 28,11-12)

Az iga egy olyan keresztrúd vagy fakeret, amely két állatot összetart, például ökröket vagy lovakat, hogy egy kocsit, szekeret, ekét… stb. együtt húzzanak.

Az iga kötöttséget, korlátozást jelent – de egy hasznos cél érdekében.

Lehetnek olyan „igák”, az életünkben, melyek egyáltalán nem hasznosak, nem jók, nem is Istentől valók, és nagyon leszívják az energiáinkat.

Ilyen helytelen iga lehet életünkben az, ha folyton embereknek akarunk megfelelni, és mások elvárásához igazodunk. Végső soron, nem tudunk, és nem is kell mindenkinek megfelelnünk! Vagy ha mindig másokhoz hasonlítjuk magunkat. Nem kell hogy a másikra hasonlítsunk. Ez csak frusztráltságot, nyugtalanságot, irigységet, versengést szül bennünk. Isten egyedinek, mindenki mástól különbözőnek teremtett. Legyél az, akinek Isten teremtett. Légy önmagad!

Jézus a saját igáját akarja ránk rakni. Az ő igája pont ránk illik, hasznos, könnyű, jó, és kényelmes. Ő szabja a tempót, vele együtt haladunk, hozzá igazodunk, és csak neki kell megfelelnünk. Ő velünk együtt húzza a terheket. Így együtt haladva, megtanuljuk tőle a szelídséget és az alázatot. És így fog megnyugodni a lelkünk.

„A szelídség a lelkünknek egy olyan viszonyulása Isten felé, melyben jónak fogadjuk el velünk való bánásmódját, és ezért nem is állunk ellen neki. Az Ószövetségben azok a szelídek, akiket ha igazságtalanság ér, teljes egészében Istenre hagyatkoznak, és nem a saját erejükre. A gonosz emberek iránti szelídség azt jelenti, hogy tudjuk, hogy Isten engedi meg az általuk okozott sérüléseket, melyet ő, a választottai megtisztítására használ, és majd megszabadítja őket az általa meghatározott időben (Ésa 41,17, Lk 18,1-8).
A szelídség ellentéte az önérvényesítésnek és önérdeknek. Az Isten jóságába vetett bizalomból fakad, és abból a hitből, hogy Isten ura a helyzetnek… A szelídség a Szent Szellem gyümölcse, nem az emberi akaraté (Gal 5,23).” (http://classic.net.bible.org)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„Mikor valamiben nagyon elfáradok, tudom, valami olyasmivel foglalkozom, ami tulajdonképpen nem (csak) az én dolgom.” (Prodán Márta)

Ablakpucolás

Két hete ablakot pucoltam a nappaliban. Örültem, hogy haladok a tavaszi nagytakarítással, és végre ezt is kipipálhatom. Tegnap reggel azonban, amikor elhúztam a vastag sötétítőfüggönyt, a beáradó a kora reggeli napfénynél, szemembe ötlött néhány szürke csík az ablaktáblán… Upps, hogy nem vettem ezt észre? Fogtam gyorsan egy puha papírtörlőt és ledörzsöltem a visszamaradt szennyeződést. A fehér papíron maradt szürke folt jelezte is, hogy volt mit…

Életünkben gyakran előfordul, hogy sokáig nem vesszünk észre „szürke csíkokat”. Aztán egyszer csak megérint egy ige, hallgatunk egy prédikációt, bizonyságot, ér egy kellemetlen vagy kellemes tapasztalat… és kezd előttünk felderengeni valami. Meglátunk egy szennyeződést szívünk „ablaktábláján”. Talán évekig ott volt, de nem láttuk. Lehet ez egy bántó viselkedés, egy rossz szokás vagy beidegződés, egy torz gondolkozásmód… bármi.

Istenem… a te világosságod által látunk világosságot, írja Dávid (Zsolt 36,10). Legyünk nagyon hálásak az Úrnak, amikor megfelelő világosságnál, egy megfelelő szemszögből, észreveszünk magunkon egy-egy „szürke csíkot”. És éljünk a megtisztulás, és a változás lehetőségével.