„Rágalmakat terjesztenek rólam, hogy
ártsanak nekem, egész nap gonosz terveket szőnek ellenem. De én meg sem hallom,
mintha süket lennék, egy szót sem szólok, mint a némák. Olyanná lettem,
mint a süket, aki nem hallja, mit mondanak róla, mint a néma: nem
vitatkozik, nem válaszol. Te felelj meg nekik, Örökkévaló, mert benned
bízom, Uram, Istenem!” (Zsolt 38, 12/b-15 egyszerű ford.)
Van olyan helyzet az életben, amikor jobb elengednünk fülünk mellett bizonyos beszédeket, szavakat. Amikor jobb, ha nem idézzük fel újra és újra gondolatainkban a hallottakat, mert különben lemegy a szívünkbe, ott gyökeret ver, és mérgező gyümölcsöket hoz.
Vannak olyan szituációk az életben, amikor a legbölcsebb dolog a hallgatás.
Amikor nem kell belemennünk vitatkozásokba, önigazolásba, magyarázatokba. Lehet,
hogy nekünk van igazunk, de egy-egy helyzetben jobban járunk, ha hallgatunk, az
Úrra bízzuk magunkat, és Rá bízzuk a szálak kibogozását is.
„A harc az Úré! Fel kell hogy ismerjük, hogy életünk harcai nem a mieink, hanem az Úréi. Ha abbahagyjuk a próbálkozásainkat, hogy testi erővel (saját képességeinkkel) próbáljuk megnyerni a csatákat, rájövünk, hogy az Úr karja (az ő ereje, és képessége) megmozdul az érdekünkben, és elvégzi azt, amit mi sosem tudnánk saját erőnkből elvégezni.” (2Krón 32,7-8) - Joyce Meyer
