Emoreusok - Zsolt 136

„Megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme. Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme. És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme. (Zsolt 136,19-21)

Izrael népe a sivatagi vándorlás végére ért. Az ígéret földjének küszöbén álltak. Mielőtt elfoglalhatták a Jordán nyugati részét, még le kellett győzni két ellenséget. Az egyik az Emorusok voltak. Az Emoreus szó jelentése: mondó, beszélő, hegylakó.

4Móz 21,24-ben azt olvassuk, hogy Izrael megverte az emoreusokat „kard élével”. A Biblia több helyen is, az Isten Igéjét kardhoz hasonlítja (pl. Zsid 4,12). Ef.6,17-ben ezt olvassuk, "Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." Az „él” -nek fordított héber szónak van egy olyan jelentése is, hogy száj (mint a beszéd eszköze).

Tehát Isten beszéde a szánkban, Isten szava kimondva, fegyver az ellenség ellen. Az ellenség, Sátán is beszél. Negatív, elcsüggesztő, lehúzó szavakat mond. De mi Isten szavával, mely élesebb mint a kétélű kard, le tudjuk győzni őt. Ezzel fölé tudunk kerekedni, s mi lehetünk a "hegylakók" (lásd: „emoreus” jelentése).

Ügyeljünk arra, hogy beszédünk ne Sátán, hanem Isten befolyása alatt álljon - főleg akkor, amikor nehéz élethelyzetben vagyunk.

Izrael nemcsak elfoglalta az emoreusok városait, hanem meg is telepedtek bennük (4Móz 21,25). Nem elég elfoglalni területeket, de meg is kell telepednünk ott, birtokba kell vennünk. Beszédünk hosszútávon, szokásszerűen, mindig legyen összhangban Isten szavával.