A Zsoltárokat olvasva, gyakran
nagyon megdöbbenek: a legmélyebb érzéseim (még ha azok nagyon szélsőségesek is), a
benyomásaim, a gondolataim, amit sokszor magamnak sem tudok megfogalmazni,
szavakba öntve ott állnak a szemeim előtt. „Ez az! Pont ezt élem át! Pont ezt
érzem! Döbbenetes!”, kiáltok fel magamban ilyenkor.
Van abban valami felszabadító és
vigasztaló, hogy „más is érzett már így”, más is átment ugyanazon mint én. Sőt,
Isten embere ment át, aki ezt a zsoltárt írta. Sőt, Isten adta a szájába a szavakat:
őszinte, szív mélyéből feltörő, néha nyers, sallang nélküli, szinte megbotránkoztató szavakat!
Akkor Isten tudja, látja, érzi,
mi megy végbe bennem. Akkor Isten megért. Tud rólam. Nem vagyok egyedül…
No comments:
Post a Comment