„Szabadíts meg az emberek elnyomásától, hogy a te utasításaidat követhessem!” (Zsolt 119,34 egyszerű ford.)

Sokszor ott van a szívünkben a vágy, hogy tegyük a jót, az Isten akaratát. Van bennünk egy késztetés. De valami ugyanakkor akadályoz, visszatart. Ebben az igében azt olvassuk, hogy „az emberek elnyomása” lehet ilyen nehezítő tényező. Mit jelent ez?

„Mit fog szólni hozzá XY?” „Mi van ha rosszul sül el?” Ilyen és hasonló gondolatok „elnyomásként” nehezedhetnek ránk. A körülöttünk levők hozzáállása, véleménye, esetleg konkrét támadása, vagy a külső megerősítés hiánya, tartás egy felettestől, túlzott tekintélytisztelet… ezek mind válhatnak akadállyá, hogy végül is ne tegyük meg azt, amiről úgy gondoljuk, hogy meg kellene.

Isten általában nem mennydörgésszerűen szól hozzánk, inkább egy kitartó belső „noszogatással”. Jótám királyról azt olvassuk, hogy „hatalmassá lett, mert… az Úr előtt járt” (2Krón 27,6). A „hatalmassá lett” mögötti héber szó egyik jelentése: „felülemelkedett”. Számunkra is lehet az megoldás, hogy az Úrra néző, és nem emberekre néző tekintettel élünk, cselekszünk - így felülemelkedhetünk az akadályokon. A farizeusokról azt olvassuk, hogy „inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét” (János 12,43). Az emberek véleménye adott esetben megkötözhet, blokkolhat, ha hagyjuk. Schäffer Erzsébet, író szerint nem attól érünk valamit, ha mások helyeslik a tetteinket, fontos, hogy belül legyen a mérce.