Szégyen nélkül

„Isten kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy… az ő dicsőségének magasztalására legyünk” (Ef 1,4.12). Életünk célja, fő elhívása hogy Isten dicsőségét, jóságát bemutassuk. Isten dicsőségét sok féle módon tükrözhetjük a gyakorlati életben: például a kreativitásunk használatával… amikor összeállítunk egy gyönyörű virágcsokrot… vagy egyáltalán azzal, ahogy kinézünk… vagy az üzleti életben, amikor nem harácsolunk, nem lehúzni akarjuk a másikat, hanem úgy járunk el, hogy mindkettő fél jól járjon… stb.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1,18). Jézus keresztjének ereje akkor kezd el beáradni életünkbe, amikor a múltban elkövetett bűneinkért bocsánatot tudunk kérni… mint ahogy a friss levegő beáramlik a tüdőnkbe. Ha mi vagyunk a kárvallottak, akkor pedig a megbocsátásunkkal tud felszabadulni bennünk a kereszt ereje. Lelkünk Isten dicsőítésére, életre lett teremtve, nem a bűnök cipelésére.

Krisztus, amikor ruháitól megfosztva a kereszten volt, a szégyenünket is magára vette, ezért nekünk nem kell szégyenben járni! Akkor tudsz az ő dicsőségére élni, ha a szégyenedet is átadod neki. Mindegy mi történt a múltban, emelt fővel járhatsz. Mosolyogj! Ne járj szemlesütve, mert Krisztus megszabadított!

Gondolatok D.Nagy Tamás igehirdetéséből, 2024.10.13.