Felemelkedés

Simeon ezt prófétálta Jézusról: „Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izraelben” (Luk 2,34).
Hogy Jézus számunkra elesést vagy felemelkedést jelent-e, az a hozzá való viszonyulásunktól függ. Hiszünk- e benne, megragadjuk-e őt hittel, rábízzuk-e életünket, élünk-e az erejével, vagy pedig közömbösek vagyunk, és elfordulunk tőle. Esetleg megbotránkozunk benne...

Sokan nem ismerték fel benne a Messiást, a Megváltót. Akik  elutasították őt, azok a megváltásuk egyetlen forrását utasították el. Azt utasították el, aki ezt mondta magáról: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Ján 14,6).

Tartozzunk abba a csoportba, akik Jézus által, az ő erejével felemelkednek: újra kezdenek, elfogadják a megbocsátást, fölé emelkednek az akadályoknak, problémáknak, sérelmeknek, megbocsátanak, és emelt fővel járnak. Ahogy Dávid is mondja, „most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körülöttem vannak” (Zsolt 27,6). Tartozzunk abba a csoportba, akiknek az élete - Jézus miatt, Jézus által - felemelkedik!

„Istennek szüksége van az ember erejére, az embernek szüksége van Isten erejére.” / „God needs man-power, man needs God-power.” (Reinhard Bonnke)

„Isten néha felhasználja az emberek gonoszságát arra, hogy valami jót munkáljon ki az életünkben.” (Joyce Meyer)