„A te szemeid előre
nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid
ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra,
fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” (Péld 4,25-27)
Fontos az életben az
előrehaladás, a célra-tartás. Isten azt akarja, hogy előre nézzünk, ne hátra.
Sokan leragadnak a múltban, de így elszalasztják a jelen lehetőségeit.
Fontos, hogy a mában éljünk. Minden
napra készítsünk tervet és ahhoz tartsuk magunkat. Célszerű felírni valahova,
hogy a mai napon mit szeretnénk elvégezni. Tartsuk magunkat az időhöz. Persze előfordul,
hogy közbejön valami, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Legyünk
ebben rugalmasak, az élet ilyen. De egy irányvonal, egy terv, mindig legyen
előttünk. Távolabbra tekintve is legyenek elképzeléseink. Mit szeretnék ezen a
héten megvalósítani? Mit szeretnék ebben az évben elérni?
„Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak
legyenek.” Imádkozó szívvel mérlegeljünk dolgokat, lehetőségeket, legyenek célkitűzéseink
és következetesen ezek mentén haladjunk. Legyünk kitartóak, állhatatosak –
főleg akkor, amikor lankad a kedv, és a lelkesedés. Ha Isten adott nekünk egy
igét, arra figyeljünk. Isten szavát tartsuk szem előtt, mikor különféle dolgok,
körülmények próbálnak elbizonytalanítani.
Könnyen kifolyhat az idő a kezünk
közül, könnyen mellékvágányra tévedhetünk. „Ne
térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól”, olvassuk Péld
4,27-ben. Olyan könnyű leragadni
például a Facebook előtt, vagy elmerülni egy kedvtelésben, míg a keményebb
munkák, az önfegyelmet igénylő tennivalók elmaradnak. Vagy, egy kicsit fajsúlyosabb
példát említve, tapasztaljuk, hogy könnyen megkísérthet minket a megkeseredés,
egy-egy minket ért sérelem után. A keserűség letérít minket a helyes pályáról,
és az önsajnálat, harag mellékösvényeire taszít. De „ne térj jobbra, se balra”, olvassuk az Igében. Megkísérhet a
túlzott másokra figyelés is. Amikor látom a másik életét, talentumait, és elkezdem
hozzá hasonlítani magam, vagy próbálom utánozni. Ez is egy mellékvágány, ami
eltérít saját elhívásomtól.
Valaki egyszer ezt írta, „vannak
gondolatok, melyek arra várnak, hogy én gondoljam ki, vannak még megíratlan
saját dalok, elmondatlan saját imák”. Maradjunk „saját ösvényünkön”, figyeljünk
Jézusra, és legyünk állhatatosak. Végezzük el azokat a feladatokat, melyeket
Isten ránk, és csakis ránk bízott!

No comments:
Post a Comment