„Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban!” (Prédikátor könyve 6,6). Hiába van valakinek hosszú élete, gazdagsága, ha azt nem tudja élvezni, ha „nem él a jóval” (Károli fordítás szerint), ha nem tud megelégedni.

Vannak olyan emberek, akik szerény körülmények között is tudják élvezni az életet. Amijük van, azt észreveszik, megbecsülik, „élnek a jóval”. Megelégedést találnak az élet apró örömeiben. Értékelik a körülöttük levő világot és örülni tudnak a kis dolgoknak is, mint például: egy apró virágnak, mely szokatlan helyen virágzik, egy idegen mosolyának, az eső utáni napsugárnak, az éjszakai pihenés utáni felfrissülésnek.

„Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek” (Zsoltárok 37,16).