Pál Feritől hallottam a következő anekdotát, amivel azt próbálta érzékeltetni, hogy milyen az egészséges önbecsülés:

Az óvodában az ebédszünet előtt volt még 10 perc és az óvó bácsi egy közös játékra hívta össze a gyerekeket. „Gyerekek, gyorsan álljunk fel két csapatba, jobb felemre álljanak a kalózok, bal felemre pedig matrózok”. Egy kislány odamegy az óvó bácsihoz, „Óvó bácsi, én sellő vagyok”. Mire az óvó bácsi, „Ebben a játékban nincsenek sellők”. „De én sellő vagyok”, erősködött a kislány. „De értsd meg, hogy ilyen csoport nincs ebben a játékban”. A kislány továbbra is kitartott, „De én igenis sellő vagyok”. Végül az óvó bácsi beleegyezett. „Jó akkor te leszel a sellő”.
Ennek a kislánynak egészséges önbecsülése volt.