„Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának
dicsősége; Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le
utána.” (Zsolt 49, 17-18)
Életünk végén semmit nem vihetünk magunkkal. Semmilyen
anyagi javat, gazdagságot, hírnevet, dicsőséget, oklevelet, kitüntetést. Amit
mégis magunkkal vihetünk, az a jellemünk, a személyiségünk, akikké váltunk az
évek során. És még valamit: a cselekedeteinket. „És hallék
az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak,
a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert
megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. Jel 14,13.
Azok a jó cselekedetek, melyeket Jézus nevében,
szeretetből tettünk itt a földön, azok jegyezve vannak, és követni fognak
minket, az örökkévalóságba. Annak jutalmát egy örökkévalóságon át fogjuk
élvezni. Végül is az a 70-80-90 év, amit itt töltünk a földön, meghatározza örök
sorsunkat, jutalmunkat! Ez egy nagyon súlyos tény! Forradalmi gondolat, amely
meg kellene, hogy változtassa mindennapi életünket.
„Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az
élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra; Hogy
jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók,
közlők, Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre…” (1Tim 6,17-19).
No comments:
Post a Comment